14. sz. túra: Hűvösvölgy - Rozália téglagyár (Bécsi út)

2005. július 15.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

A második szakaszt kedvesemmel és két testvérével tettem meg. Reggel kilenc óra után nem sokkal találkoztunk a Nyugatiban, majd a Moszkva tér érintésével villamossal jutottunk el Hűvösvölgybe. Itt a Gyermekvasút pénztárában pecsételtettünk, érdekes volt, hogy be kellett adnunk az igazolófüzetet a pénztárba azon a forgó valamin keresztül, ahová a jegyeket és a pénzt szokták rakni. Egyébként szép, felhőtlen időnk volt, csak kicsit meleg. Mielőtt elindultunk volna, beizzítottam a GPS-t és megtekintettük az alábbi emléktáblát az állomás-épület falán.

Kezdetben a K és S jelzések együtt futnak, a villamospályát és az aszfaltutat keresztezve egy valaha volt pizzéria romjai mellett jutunk az erdőbe, ahol az S jelzés gyorsan elválik jobbra. Enyhén emelkedő úton haladunk északkeletnek, az erdő magas fái közt kellemesen hűs a levegő. A vitorlázórepülő-teret elérve az út 90°-al jobbra fordul, és az erdő szélén halad tovább. Még az Oroszlán-szikla előtt több 1879-es határkőoszlopot és egy ismeretlen katona sírját láthatjuk (1945). Maga az Oroszlán szikla ebből az irányból kicsit jobban hasonlít névadó állatára, bár ha már megfaragták, lehetett volna kicsit tovább dolgozni rajta - de azért jól néz ki visszatekintve is:

Innen már nincs sok az Árpád-kilátóig, érdemes a Kecske-hegy aljában a Kecske-sziklákat megnézni, de csak a jól látszó, kitaposott ösvényeken ajánlatos felmászni, és ott is nagyon óvatosan. A kilátóból szép látvány tárul elénk, érdekes, ahogy a főváros hídjai egymás mögött látszanak a Dunán. Kicsit elszomorító azonban, hogy a kilátóban terjengő szagok időszakos lakosok jelenlétére utalnak, így nem tudtunk az eredeti tervek szerint itt leülni és elfogyasztani elemózsiánk egy részét. Itt egyébként másik szenvedélyemnek is hódoltunk és megkerestünk egy geoládát is, amiről részletesebben ITT olvashatsz. Továbbhaladva keresztezünk egy erdőgazdasági utat, itt vigyázni kell, mert a jelzés nehezen látszik, és mi továbbmentünk az említett földúton, pedig a kék a jobboldali irtás mentén halad tovább jobbra. Hibánkra hamar rájöttünk, és mi is a megfelelő irányba folytattuk utunkat. A Fenyőgyöngyéhez kellemes lejtűs úton jutunk el, és itt végre meg lehet állni, le lehet ülni enni, inni.

A Hármashatár-hegyre felfelé többször keresztezzük az autóutat, a szakasz egy része az erdő szélén, másik része friss irtásban halad, így a tűző nap miatt elég melegünk lett... Szerencsére vízkészleteink jelentősek voltak. A csúcs közelébe felérve figyelni kell, hogy jobbra le kell menni a kékről az Udvarházhoz pecsételni, mert a csúcsról már csak nagy kerülővel lehet lejutni oda - ahogy azt mi is tettük.

Egyébként az adótornyok tövéből nagyon szép a kilátás. Itt is geocachingeltünk egyet, pecsételtünk az egyik legnagyobb adótorony közelében levő fémbélyegzővel is, melynek egész jó a minősége. A csúcson található egy GPS-hálózat alappont, itt a nagyon jó vétel és az EGNOS jelek mellett 2 méteres pontossággal operált a kézi GPS vevőnk.

A Vihar-nyereg felé eleinte sziklás gerincen visz az út az adótornyok kerítése mellett, majd sűrű erdőben ereszkedik tovább. A nyeregben szép nagy őzlábgombát is láttunk, majd fölfelé egy ideig meredek emelkedőn kellett továbbhaladnunk. A Virágos-nyeregben kiérünk egy kis tisztásra, és a Boróka büfé rácsaira felerősített bélyegzővel pecsételünk. Itt elértük a civilizációt, házak mellett halad a jelzés, bár mi valami véletlen folyamán a zöld sávra keveredtünk, és déli irányból kerültük meg a Csúcs-hegyet, míg a kék északról kerül. Innen már kicsit kevés a jelzés, az erdőben még egyértelmű az út, aztán amikor kiérünk egy írásra, ott három irányba lehet menni. Itt nem szabad meginogni, csak egyenesen előre. Innen unalmas, egyhangú út vezet a téglagyárig. Itt a porta melletti fémbélyegzőt kicsit nehezen szereztük meg, mert darázsfészek épül benne. Azért megoldottuk... Továbbhaladva balfelé napraforgómező:

Innen már hallani a Bécsi út zaját, érezni a város porát, a kék sáv elmegy balra, mi pedig a kék kereszten érjük el a 18-as busz megállóját. Sajnos az itt eltöltött 10 perc alatt annyi méreganyag jutott a szervezetünkbe, hogy valószínűleg kiegyenlítettük a kirándulás során szerzett egészségadagot...

A szintábra a 2007. augusztus 20-ai második bejáráson készült, melyen Tomi, Eszter, Jenci, és Tomiék kutyája vett még részt rajtam kívül. Így a korábbi ábra helyett már ez a sokkal pontosabb látható erről a túráról (az első alkalommal még nem volt ilyen pontos GPS-em, illetve most már a kitérők sem szerepelnek rajta). A Google Earth file-ban mindkét túra szerepel, mert a későbbi alkalommal a Virágos-nyereg utáni út-tévesztést is korrigáltuk, azaz végig a kék jelzésen haladtunk.