15. sz. túra: Dobogókő - Rozália téglagyár (Bécsi út)

2005. szeptember 4.

Az alábbi linkeken érhető el a GPS-es útvonal, az összes kép, az igazolófüzet, míg az oldal legalján látható a szintábra.

Ezt a szakaszt ismét egyedül jártam végig, de elrettenve az 1000 m szintemelkedéstől, ellenkező irányban, mint ahogy az az igazolófüzetben szerepel - ez nem ellenkezik a Kéktúra szabályzatával. A 7:45-ös busszal indultam az Árpád-hídtól (kedvesem csomagolt szendvicseket), természetesen a Vasárnap miatt majdnem végigálltam az utat. Dobogókőre felérve először megcsodáltam a kicsit párás idő ellenére is gyönyörű kilátást.

Innen a turistaházba tett kis pecsételő kitérő után indultam lefelé. A pecsét egyébként elég hullámos már, de tökéletesen olvasható. A kellemesen ereszkedő turistaút néhol köves kicsit, de jó tempóban járható. A Zsivány-sziklák előtt megkerestem egy geoládát, ami elég tetemes időveszteséget okozott, ugyanis egy 45°-nál meredekebb, csúszós hegyoldalba kellett felmászni érte, és utána le is kellett jutni épségben.

Lefelé haladva az erdő fái alacsonyabbak és ritkábbak lettek, világosabbá vált az út. Pilisszentkeresztre gyorsan leértem, itt a Felső kocsmában kaptam nagyon jó minőségű bélyegzőt. Sok biciklista szenvedett felfelé Dobogókő irányába. A faluból a szurdok felé kivezető utat először kicsit elnéztem, mert nem volt elöl a kezemben a térkép, így egy jó fél kilométer pluszt beszedtem. Visszagyalogoltam a kérdéses leágazáshoz, és egy rozsdás oszlopon megtaláltam a jelet. Először fel akartam menni a szurdok északi oldalára a sziklákhoz - a bejáratnál levő pihenőtől könnyen észrevehető ösvény visz arra. Itt gyönyörű kilátás tárult elém, kicsit olyan volt, mint Ágasvár felé a Mátra bércein.

Itt is megkerestem egy geoládát, majd kis hezitálás után visszamentem a szurdok elejére, hogy végig a kék útvonalán haladjak - választhattam volna, hogy a szurdok lenti részét kihagyom, és a sziklák között megyek végig. A Dera-patak éppen hogy csordogált, de a gyér műholdjel kivételével nagyon jó volt odalenn. Kicsit hüvös volt ugyan, de a patak fölött ide oda haladó út mindenért kárpótolt. Itt egyébként sok kiránduló család is magfordult.

A szurdokvölgyből kiérve egy tisztás érintése után egy ideig villanypásztornak tetsző drótkerítések között visz az út, majd ezek elmaradnak, és kicsit homokos talajú szekérúton halad tovább. Itt nagyon sok a gomba, megint csak mind fajtára, mind egyedszámra való tekintettel. Elég hosszan vezet ez a szakasz, majd Csobánka előtt lejtmenetben kiér egy irtásra, balra ekkor már ki lehet látni a kisebb bokrok felett. Itt nem kell elbizonytalanodni, kisebb ösvényeken nem szabad elindulni a Szentkút felé, meg kell várni, amíg egy nagy elágazáshoz érünk, ahol az út lényegében belekanyarodik egy nagyobb földútba - ekkor már jól látszik Csobánka is. Innen a Szntkút érintésével fölfele kell gyalogolni, a kék itt keskenyebb, de jól járható. Itt ejtettem útba a nap harmadik geoládáját. Az emelkedő után az út délnek, majd délkeletnek fordul és a Csobánkai-nyergen halad. Innen a névadó településre, és a Hármashatár-hegyre is jó a kilátás, valamint vészjóslóan magasodik előttünk a Kis-kevély megsebzett magaslata.

A Kevély-nyeregbe elég kemény emelkedő visz fel, az elején a bányánál le kell térni egy kisebb ösvényre jobbra, aztán már csak a jeleket kell követni. Az erdő is szép, de itt inkább a "mászásra" koncentráltam. Főleg az utolsó pár méter durva egy kicsit. Maga a nyereg kicsit csalódás volt, kilátás itt semmi nincs, a th. romjai sem túl jellegzetesek. Pecsételni alig lehet, a fémbélyegző (ami nem a képen látható dobozban, hanem innen 50 m-re egy másik dobozban található, mert ez üres...) lenyomata olvashatatlan, kétszer is próbálkoztam, konkrétan semmi sem beazonosítható rajta. Valami mást kéne itt kitalálni, nem hinném, hogy valaki feljönne egy gumibélyegzőt ellopni, ha a fémet nem lopják el. Lefelé már sokkal élvezetesebb a dolog, egyrészt van kilátás, másrészt az erdő is változatosabb, jobboldalt nagy sziklák is láthatók. Kilátás nyílik a Házi-réti-víztározóra, a Fehér-hegyre, az Egri vár alatti mezőkre, és egy filmforgatás helyszínére, ami miatt kisebb kitérőt kellett tennem és el is kavartam, de erről később. Egyébként a lejtmenet kicsit meredek, vigyázni kell a kavicsos, köves úton, hogy ne csússzon meg az ember. Amikor a kék elválik a sárgától és egy a térképen irtásnak jelölt egyenes, meredek részen folytatódik, ott figyelni kell, mert valaki lekaparta a jobbra mutató kék nyilat, így könnyen túl lehet menni a kérdéses elágazáson. Innen a meredeken leereszkedve széles földútra érünk, ahol balra haladunk tovább - ekkor vagyunk az Egri vár közelében. Sajnos a filmforgatás miatt ez a rész most le volt zárva, bár már elég elhagyatottnak tűnt, lehet, hogy már végeztek a munkálatokkal, csak a díszleteket nem bontották még el.

Tehát a földúton haladva értem be Pilisborosjenőre - közben megcsodáltam a Nagy-Kevély sziklás oldalát. Itt a por és a napsütés kisebb pihenőre késztetett, de nagyon jól esett az utolsó szendvics elfogyazstása, így újult erővel haladhattam tovább.

Ahol a faluban a piros és sárga együtt elindul, ott vettem elő a térképet, és kerestem meg, hogy merre is kell mennem, hogy becsatlakozzak a kékbe. Jól jött volna egy falutérkép, mert a túraatlasz sok helyen nem segít a tájékozódásban. Aztán kisebb kitérőkkel sikerült felérnem a jelzéshez, és elindultam a Köves-bércre. A magaslatra felérve nagyon kellemes környezetben halad a kéktúra, az erdő nem túl magas, levegős, világos, a földet mohaszőnyeg borítja... Ebben a délutáni megvilágításban egyenesen mesés volt. A névadó köveket is szépszerivel lehetett látni.

Itt egy ideig szintben kanyarog az út, majd vörösese váltanak a sziklák, és szerpentinszerűen indul lefelé. Ekkor már hallani a város zaját, és hamarosan kiérünk a meredek Kövesbérci utcára, ahol leereszkedünk a Bécsi úthoz. Innen megint látszik a Hármashatár-hegy, mely fölött most megannyi színes siklóernyős lebegett. Itt az úton átkelve napraforgómező mellett visz a szekérút egészen a téglagyárhoz vezető útig. Még ez előtt, mikor átkeltem a Bécsi úton, a GPS egy percre 1 m-es becsült pontosságot mutatott, ami igen ritka dolog!

Pecsételés után - egyébként a darázscsalád még mindig ott van a dobozban, csak a pecsét eleve kifelé lóg, így nem kell benyúlni - már csak el kellett sétálnom a 18-as megállójába. A pecsét egyébként nem lett olyan szép mint a múltkor, de azért olvasható, közel sem olyan, mint a nyeregben...